Echinopsis oxygona ‘Easter Lily Cactus’ / Rózsás gömbkaktusz

Leírás

Az Echinopsis oxygona a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe,  ezen belül a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó faj.

eredeti előfordulási területe Dél-Amerikában van. Ez a kaktuszfaj Argentína északkeleti részén, Dél-Brazíliában, Paraguayban és Uruguayban őshonos.

Kezdetben enyhén lapított gömb alakú, kissé benyomott tenyészcsúccsal, de idősebb (virágzó) korban hengeres törzsformát vesz fel.

Sosem magános, rendkívüli mértékben sarjad vagy inkább burjánzik, apró „babákat” nevel.

Az eredeti leírás szerinti magasság 30 cm, átmérője 12–15 cm, de nem ritka az 50 cm feletti magasság, sőt az 1 m-nél nagyobb 20 cm átmérőjű egyed sem. Szára sötétzöld színű, tompa fényű. A túlzott erős napfény hatására égési foltok keletkeznek a bordák élén, a csúcson és a fiatal sarjak teljes felületén.

Virága rózsaszín, tölcsér alakú, 17–25 cm hosszú, kb. 12 cm átmérőjű és rendkívül intenzív, édes aromát bocsát ki. Sajnos rövidéletű, előfordul, hogy egy éjszaka alatt elvirágzik.

A virág az areola csúcsközeli pontjából fejlődik ki igen lassan, a bóbitaszerű virágrügy megjelenésétől kezdődően több hét is eltelhet. Pár nappal a nyílás előtt igen hosszúra nyúlik a virágcső, néhány órával a virágzás előtt pedig a bimbó is látványosan megnő és a külső lepellevelek is „megszínesednek”. A virágzás napnyugta után indul, végső formáját hamar elnyeri és a hőmérséklettől függően kb. 24–36 óra alatt be is fejeződik.

A virágzás fő időszaka május-július, de később is fejlődik virágbimbó, viszont már nem mindegyik tud kinyílni a teleltetés miatt. A virágcső a testmérethez képest igen hosszú.

Gondozása:

Kultúrában jó vízáteresztő, homokos-kavicsos, enyhén savanyú kémhatású (pH 6,5), nem túl laza szerkezetű talajra van szüksége. Ha szükséges, március-május időszakban ültessük át. Ültetőközegként használt akáclombtrágya kiváló, hátránya, hogy alacsony tápértéke miatt gyakrabban (1–2 évente) kell átültetni. A hagyományos kaktusztalajba – főleg idősebb növények átültetése esetén – tegyünk egy kis agyagot is. A tenyészcsúcs világosabb színe jelzi a tavaszi ébredést, ekkor mérsékelt öntözés indokolt. A virágbimbók növekedésével a vízmennyiséget is tovább növelhetjük, de jó, ha a talaj két öntözés között kissé kiszárad. Tenyészidőszakban a test mindig telt legyen. Ősszel fogjuk vissza az öntözést, télen tartsuk szárazon és hűvösen, de fagymentesen kb. 5–8 °C körüli lehetőleg világos helyen. Ha melegebb helyen és nyirkosan teleltetjük, ez a virágbőség rovására mehet. Tápoldatot csak keveset és ritkán adjunk, inkább olyat, amely a virágzást serkenti (a foszfortartalom domináljon, nitrogént ne tartalmazzon). A dugványozáshoz használandó fiatal sarjakat csavaró mozdulattal tépjük le, vagy éles steril késsel metsszük le. A szaporítása, noha sarjjal egyszerűbb, inkább magról történjen, mert a magról nevelt egyedek jobban virágoznak, és nem korcsosulnak tovább. A dugványozással történő szaporítás és a különböző Echinopsis fajok könnyű kereszteződése miatt, szinte minden előforduló egyed hibrid.

Kártevői lehetnek: atka, gomba, meztelencsiga, pajzstetű és a penész.